„Ma, amikor a kulturális formák és a művészi kifejezőeszközök minden korábbinál könnyebb kommunikációja és széleskörű nemzetközi elterjedése miatt természetes, hogy az egyes önkifejezési módok globalizálódnak és a „kultúra bárhol” szintagma részeivé lesznek, érdekes kérdés, hogy hogyan jelennek meg egy hely vagy a „a helyi szellem” jellegzetességei a kultúrában és a képzőművészetben? Mi az, ami szembeállítható az általánosító, tér, idő és lokális világok konkrétumaira nem figyelő szemlélettel? (…) Mit jelent tehát a helyi színfolt keresése, újrafelfedezése egy erdélyi fiatal és középgenerációs képzőművészekből álló csoport látásmódban? Első benyomásra talán azt, hogy a művészek tekintete könnyen talál ihletet a román-magyar kulturális megosztottság és kényszerű együvétartozás, a történelmi hatalomváltásokkal járó átadás-átvétel leltári helyzete, a szétválogatás vagy a kultúra hatalmi kisajátításának mozzanataiban? Valóban így van, de mindezt nem valamiféle harsány aktivizmus jegyében és az „üdvözítő célratartás” kíméletlenségével teszik, hanem képesek egyszersmind ironikus távolságtartással szemlélni, kreatív jelentéstöbbletek generálására kiaknázni az ebben rejlő feszültséget. (…) A kiállított művek, főként installációk és videoinstallációk tematikus áttekintése nem lehet más, mint nyitott alternatívák, puszta támpontok körvonalazása, amelyek az egyes munkák képi világához, illetve a bennük működő filmnarratívákhoz képest nem képvisel valamiféle külsődleges, intellektualizáló metanarratívát.” – Ungvári Zrínyi Imre