“Az INTERARTeast a kortárs művészet realitásából született. Arra a fejlődési irányra gondolok, melynek során az eddig befejezett terméknek tekintett művészetet egyre inkább folyamatként fogják fel. Ez a jelenség nem pusztán az alkotó mentalitásában történt változások miatt figyelemreméltó, hanem a művész és a befogadó (közönség, kritikus) közötti viszonyra gyakorolt hatása szempontjából is. (…) 1996 szeptemberében egy hétig részt vehettünk egy „modern művészeti szimpózium” rendezvényen: adott volt az állandó kommunikáció szimultán lehetősége, amelyet a művészek párhuzamos munkája hozott létre. (…) A „nyitott műhelyek” rendszere egy elmélyültebb párbeszéd előfeltételét teremti meg. A kritikus, a közönség követni tudja az alkotási folyamat minden lépését. (…) A tényeket (de a megfoghatatlan érzéseket is) összegezve elmondhatjuk, hogy a legfontosabb magvalósítás a kommunikáció volt, az egyéni élmény beolvadása a közös tapasztalatba, a tér és idő egységében. (… )Az aktualitások egy másik eleme a „nyelvek együttes létezése” volt. Egyrészt egyes egyéni alkotások kombinálták a festészet, szobrászat és objekt lehetőségeit. Ehhez hozzátehetjük még az installációk szinkretizmusát. Másfelől, a kiállítás toleráns módon egyesítette a plasztikai kifejezés hagyományos és új kifejezési lehetőségeit (a performance fényképes tagolását és a videofilmezést is.)” – Adrian Guță