„A művészeti beavatkozás kifejezés olyan művészetre vonatkozik, amelyet kifejezetten egy meglévő struktúrával vagy helyzettel való interakcióra terveztek, legyen az egy másik mű, a közönség, az intézmény vagy a nyilvánosság számára. A művészeti beavatkozások népszerűsége az 1960-as években jelent meg, amikor a művészek megpróbálták radikálisan átalakítani a művész szerepét a társadalomban, és ezáltal magát a társadalmat is. Leggyakrabban a konceptuális művészettel és az előadóművészettel társulnak.” (https://www.tate.org.uk/art/art-terms/a/art-intervention) Az intervenció célja, hogy a meglévő megváltoztatásával egy újfajta dimenziót hozzon létre, beavatkozások által különböző médiumok üzenetét, tárgyak funkcióját megváltoztassa.

Bartha József és Bányász László egy egynapos művészeti eseményt szerveztek a csíkszeredai kiüresített és lepukkant állapotban levő Régi Posta épületében. Az esemény az Intervenciók címet viselte, ahol minden meghívott művész valamilyen szinten beavatkozott az épület terébe, atmoszférájába, szellemiségébe. A művészek többnyire az ott található tárgyakat és elemeket használták fel.

A Vizeg Group (Csiki Csaba, Filep Szilárd, Szabó Péter, Vetró Bodoni Barnabás (Baji)) egynapos akciója egy saját magukat elkülönítő és egy fóliával egy szobába elzáró eseményből állt, ahonnan az új posta épületéből előre felvett hangok hallatszódtak ki, miközben a négy művész benti tevékenysége a közönség számára titokban maradt. Az akcióhoz kapcsolódik négy kiállítási tárgy, négy ajándékcsomag, amit a Vizeg Group művészei a másik négy kiállító művész számára állítottak össze, többnyire a régi posta épületében található tárgyakból. A csomagokban levő tárgyak bizonyos üzeneteket közvetítettek az eseményt látogató közönség számára is. Az akció témája (Vetró Bodoni Barnabás visszaemlékezései szerint) az elszigeteltség és a mindenkori intézményes rendszerek átláthatósága és átláthatatlansága volt.

Miklósi Dénes egy, a gyerekkorához kötődő fontos folyóirat fejlécét felhasználva idézte meg a lap és a postai küldemény szellemiségét. A művész konceptuális munkája során az egyik ott található ajtóba vágta bele a folyóirat grafikai fejlécét, az Élet és tudomány szöveget, ezzel megnyitva a két helység között a be- és kilátást. Belülről való kinézéskor a szöveg fordított változatát lehetett érzékelni. Ezzel az intervencióval mind a folyóirat mind annak fejléce, mind pedig a két szó külön-külön, az „élet” és „tudomány” egy teljesen más értelmezést kapott.

Mircea Stănescu a talált tárgyak mellett egy kalitkában levő élő postagalambot is kiállított, utalva a bezártság és szabadság érzetére. Áttételesen a nézőnek eszébe juthatnak a kommunizmus ideje alatti, postával kapcsolatos gondolatok, tapasztalatok: amikor leolvashatták, lehallgathatták az emberek üzeneteit, elkobozhatták leveleiket, és megfigyelhették őket.

Matei Bejenaru az egyik poros, piszkos szobában feltakarított egy két négyzetméternyi területet, felcsiszolva és lelakkozva a parkettet. Ezzel az intervencióval a nézőnek a megújulás, megtisztulás reményét sugallta.

Bartha József a Régi Posta területén talált zöld színű korlátokból összehegesztve és felújítotva egy körbeforgó szerkezetet hozott létre. A korlátok egyik felére egy videókamerát helyezett. A közönség a munka létrehozásának részesévé vált, mert a térbe való bejutásuk feltételezte a korlát és a rajta levő kamera helyzetének elmozdítását, amelynek következtében a kamera által felvett, és a tér egy másik helységében megjelenő videókép körbepáztázta a kinti nagyobb teret, utalva a megfigyelés momentumaira, megidézve a postai tér jelenlegi és régi atmoszféráját.