A kiállítás anyaga meglepő utat járt be. Az 1989 áprilisára, a Képzőművészeti Szövetség kiállítótermébe tervezett kiállítás nem kapott jóváhagyást a helyi pártapparátus cenzúra vizionálási bizottságától. A többnyire az Újfestészet (Transzavantgárd/Új Szenzibilitás/Heftige Malerei) szellemiségében fogant munkák kirobbanó, nyers expresszivitása sokkolóan hatott a bizottságra, amely leginkább az “Aranykor” erényeinek beidegzett visszhangzását látta volna szívesen a vásznakon és egyéb felületeken.

A szervezők (Erdei Gy. Zoltán, Adrian Chira, Bartha József) ezért a megnyitó tervezett időpontjára átvitték a munkákat a Képzőművészeti Szövetség kiállítóterméből a Bolyai tér 5 szám alatti műtermek udvarára, ahol a meghívottak megérkezése után zárt kapu mögött, zárt körben tartottak kiállításmegnyitót (megnyitóbeszéd: Magda Cârneci).

A Forradalom után, 1990 januárjában a kiállítás anyagának a városban maradt részét rendhagyó módon, köztéri intervencióként pár napig a főtéri ortodox (volt görögkatolikus) templom falának támasztva is kiállították. – Ungvári Zrínyi Kata