„Azok a művészek, akik ma az egykori Merkúr áruházban mutatják be munkáikat, ezzel az asszociációs kísérlettel megvizsgáltak valamit számunkra a környezet és az átmeneti időszakokat illetően, a művészet által. Öllerer András egy ideiglenes fotolaboratóriumot hoz létre egy régi autó burkolatába, amelyet a csarnok közepén helyeznek el, a telepítési konfiguráció összes fázisának rögzítésével, fejlesztésével és feltárásával. Ironikus kapcsolat jellemzi Bartha József installációját, ahol az elektronikus technika csúcstechnológiai kellékei és a művész egyéni mitológiájának képei együtt vannak bemutatva, mintha a nyugati vagy a fogyasztói világ reklámjai lennének – furcsa világátmenet benyomását kelti a mű, ahol az eszköztöredékek vagy az ábrázolt képek inkább rituálisak, mint technikailag működőképesek. Érdekes megoldás Lakatos Gabriela installációja: Vízszintesen kibontja a padlón a puttó-gyermek túlméretezett képét. A meleg festett felület kontrasztot képez a használaton kívüli terem hideg és borongós légkörével, a mozaikfoszlányokból összeállított kép az emberi kapcsolatok horizontális kiterjedésének a jelévé válik, a családi magból indulva. Siklódi Zsolt installációja régebbi grafikai munkáinak és filmjeinek (hagyományos technikák felhasználásával készült) és digitalizált variációinak együttese volt, high-technikailag újraértelmezve. Installációja a technológiát ábrázolja mint média-környezeti installációt, de a használaton kívüli tér nem játszik meghatározó szerepet benne. Miklósi Dénes installációja a “Kontradiktorius” (X-alakú, perforált) cím ikonográfiai jele szerint készült. Felhívja a néző figyelmét a két irány metszéspontjára, egy videofilm képével kiegészítve egy végtelen tekercsben a monitoron, ahol a háttér (az utak kereszteződése) állandó mozgásban van, viszonylag statikus karakterekkel (utcai árusok).” – részlet Antik Sándor kiállításmegnyitó beszédéből