A kiállítás koncepciója

Kiindulási pont: a mozi jelenségében részt vevő elemek (vetítőgép, nézőtéri képernyő, publikum, előtér stb.) összefüggéseinek és funkcióinak felcserélése. Az elemek a rendszerhez viszonyított és egymás közötti kapcsolatáról, jelentéseik megváltoztatásáról való elmélkedés. A „PROJEKCIÓ” a művészi megnyilvánulásokat 4 kategóriába sorolja:

Transzponált mechanizmus: A „Projekció” c. rendezvény a vetítőgép/ nézőtér/ képernyő mechanizmust a moziteremből a kiállítási térbe helyezi át. Ennek következtében a moziteremben még műalkotáson kívüli fizikai tér (projekciós tér az alkotás elemévé válik, átértelmeződik, jelentésszférája kibővül). Létrejön a reális és virtuális terek/ idők keveredése.

Tárgyiasult projekció: Az állókép mint a film létrejöttének és rejtett mechanizmusának alkotóeleme. A kép mint jelenlét/ hiány. Filmbe szituációk, tárgyak, jelenségek átértelmezése, kiindulópontként használása.

Entr’act: Az „Entr’act” az életteret, annak átmeneti jellegét, a vetítőteremben történtekről való spontán és intim véleménynyilvánítások helyét célozza meg és teszi a művészi reflexió középpontjába.

Privát mozi: Mindannyian őrizzük magunkban saját filmarchívumunkat, az emlékezés és feledés, az egyéni és kollektív jelentések tömör kivonatát. Ennek a vizuális diszkurzusnak a közvetítése nem feltétlenül vizuális eszközökkel történhet meg. Elképzelhető olyan műalkotások létrehozása, amelyek a művész és publikum egyéni „projekcióinak” kölcsönhatásán alapul.

Angel Judit, Bartha Sándor